– azaz visszatérés a természethez. Amit látsz, az csak egy vízcsepp? Vagy valami komplexebb, természet-közelibb, nagyobb része? Amikor egyensúlyunkból kibillent önmagunkat rendezni kezdjük, szinte ösztönösen fordulunk a természethez. Kilépünk a mindennapokból és leülünk egy parkban. Beszívjuk a föld és a fű illatát, vízparton a párát, illanó gyors kis szagokat. Vagy elmegyünk messzire nézni, hogy megtapasztaljuk …
Oké, valamennyit mozogsz. Ez a mozgás mennyire tudatos? Mennyire tudatosítod, hogy jobban vagy, ha mozogsz? Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak vedd észre, ha egész nap ülőmunkát végzel (mondjuk, ha fél nap, akkor is) és úgy véled, nincs időd mozogni, vagy hagyod, hogy a kényelem győzzön és tényleg hazamész 3000 lépéssel a napodban, akkor vajon …
az egész mindig több, mint a részek összessége A ’holo’ előtag (görögből jön) az egészre, a teljességre utal, egy olyan látásmódra, amikor nem a kiragadott részeket vesszük elemzés alá, hanem a nagy egészet vizsgáljuk, és abban a kisebb részek szerepét. A holisztikus szemlélet elismeri, hogy minden (majdnem) mindennel összefügg, nem fókuszál egy jelenségre, hanem érintkezési pontokat, …
